Még nyitja a tanár a katedránál a naplót,
Még olvassa a névsort a tábla elött.
De látod amottan a Berekméri Marcit?
Már fehéredik, ahogy hallja a nevét.
Még ifjú szívében a lágyesésű airmax
S még lényében virít a tegnap esti Mad Max,
De íme, a bukás szele már megérinti,
S a leckét nyomban elfeledi.
Elszáll a remény, eliramlik az élet,
Jöjj, kettesem, ülj a naplóba, ide…
Ki most pajtásom vagy ez tanévbe,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Oh mondd: ha odaadom heti zsebpénzemet,
Megírod-e esténként a házi leckéimet?
S rábírhat-e majdan valaki tégedet,
Hogy olcsó pénzen vedd meg az érettségidet?
Ha eldobod egykor tanulmányaidat,
Jövőd örökkön megpecsételődve lészen.
Én hozzászólni nem tudok ugyan
Az éj közepén, miközbe’ olvasom a Fészen.
S tudd, letörlöm a sminkemet este,
Arcomra éjjeli krémet kenek,
Elmulasztani ráncaimat - mik tőled
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése