2016. február 16., kedd

Szalagavató - Simoncsics Fanni



  A szalagavató bál minden végzős diák életében egy meghatározó esemény. A szalag, amelyet feltűznek, szinte végig fogja kísérni a pályafurásukat. Egy napon, amikor egy fiók aljából előkerül ez a picike emlék, ez nyit majd kaput ahhoz, hogy visszatekintsenek középiskolás éveik legszebb, legrosszabb, legcikisebb és legviccesebb pillanataira.
 A Semmelweis 2015-ös szalagavatóján 96 pár táncolt összesen a Pestszentimrei Sportkastélyban. Megkérdeztünk egy végzős diákot, Szarvas-Kövecsi Elődöt, hogy neki, mint főszereplőnek, miképpen maradt meg ez az esemény, illetve az itt eltöltött évek:
Fanni: Milyen jelentősége volt számodra a szalagavatónak?
Előd: Nagy jelentősége volt, ugyanis ez egy olyan rendezvény, ahol – legalábbis számomra - , úgymond „felnőtté” is avatják a diákokat, és ez sokat jelent nekem.

F: Hogy érezted magad?
E: Nagyon jól éreztem magam!


F: Őszintén…rontottál a táncban?

E: Őszintén…nem, nem rontottam!


F: Mi volt számodra a legemlékezetesebb momentum?

E: A legemlékezetesebb az volt, mikor elindult az osztálytánc zenénk és elfogott az az izgalom, ami egész végig bennünk volt, és ahogy felszabadult az adrenalin a szervezetemben…áááh, leírhatatlan érzés!


F: Mennyit készültetek erre az eseményre? Nehéz volt?

E: Nem mondom, hogy sokat, de nem is keveset. Egy héten kétszer-háromszor osztálytánc próba volt, kétszer keringő próba. Egyáltalán nem volt nehéz!


F: Hogyan emlékszel vissza az elmúlt évekre?

E: Hát, vegyes élményeim vannak. Vannak jó, és vannak rossz emlékek egyaránt. Konklúzióban, úgy érzem boldogan teltek középiskolás napjaim
J


F: Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Ennyi idő után a legtöbben már tudjátok, hova tovább?

E: Nagyjából mindenki tudja, hogy mit szeretne a továbbiakban. Én személy szerint céltudatosan tudom, hogy mit szeretnék dolgozni, illetve hol szeretnék élni.


F: Milyen tanácsokkal látnád el az alsóbb évfolyamosokat, mind az utolsó év, mind a szalagavató tekintetében?

E: Becsüljék meg az osztályfőnököket! Rengeteg mindent tesznek az osztály érdekében, és nagyon sokat feláldoznak értük. És legyen nagyon jó kapcsolatuk a tanárokkal! Ki tudja, mikor kell egy segítő kéz (ész)
J
És hát tanuljanak, bár nem hinném, hogy ezt sokan meg fogják tartani! J

Köszönjük szépen. Sok sikert a végzősöknek a továbbiakhoz, az érettségihez, az alsóbb évfolyamosoknak pedig a hátralévő évekhez!

Írta: Simoncsics Fanni Katalin ; 9.D

http://1.1.1.5/bmi/www.semmelweis-bp.sulinet.hu/images/Slider/slider_1.jpg

2016. február 13., szombat

Floorball

Floorball
(Nagyon izgalmas floorball verseny)

Nagyon izgalmas floorball bajnokságot tekinthettetek meg tanulóink, melyen öt nagyszerű csapat indult.

Név szerint: - Ganz Ábrahám (2 csapat)
                    - Trefort Ágoston Szakközép iskola
      - Semmelweis Ignác Szakközépiskola
                    - Deák Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola

Tehát összesítésben a rangsor:
     1.
     2. Trefort Ágoston (nem tetszett a sportszerűtlenkesésük)
     3.
     4.
     5.Semmelweis Ignác (nem volt felkészített csapat)

Ugyan nem a legjobb eredménnyel zártunk, de a csapat így is fantasztikus élményeket szerzett. Nem a győzelem a fontos, hanem a játék. Iskolánk résztvevő tanulói pedig nem csak jót játszottak, hanem jót is szórakoztak.


Reméljük, ennél nagyobb győzelmeket fog aratni más sporteseményeken az iskolánk.



Csillebérc - Tóth Boglárka

Csillebérc
Tegyot-Tedot Túratábor

 Első nap
2015. június 28. vasárnap
Délben találkoztunk a Határ úton. Metróval és busszal mentünk a szállásra. Kettő órakor érkeztünk meg. Elfoglaltuk a házakat, mindenki lepakolta a cuccait.
17.30-19.00. Ünnepélyes megnyitó volt a Pesti Barnabás SZKI és Csomópontok műsorával.
19.30-20.00. Szendvicseket vacsoráztunk.
20.00-21.00. Felkészültünk az éjszakai versenyre.
21.00-02.00. Megrendeztük az éjszakai versenyt.
Bójákat kellett keresni a sötétben zseblámpával, volt olyan, amikor be kellett menni a bokrok közé. Sokan rossz irányba mentek. Éjjel kettőre minden csapat visszaért a kiindulási ponthoz.
Második nap
2015. június 29. hétfő
8.00. Ébresztő.
9.00-9.30. Reggeli a táborban.
10.00-12.00. Felkészülés az elméleti versenyre, amely elég nehéz volt.
12.30-13.15. Az ebéd a KFKI éttermében nagyon finom volt.
13.30-18.30. Nappali verseny a János-hegyen. Itt is bójákat kellett keresni, amikre betűk voltak írva. A betűket át kellett írni egy papírra.
18.30-19.00. Vacsoráztunk. A túra után nagyon jólesett.
Vacsora után bemutatót tartottak nekünk a Duna-Ipoly Nemzeti Parkról.
22.00. Lámpaoltás.

Harmadik nap
2015. június 30. kedd
07.30-08.15. Reggeli
08.30-09.00. BKV busszal mentünk el a Budai Várba.
09.00-13.00. Városismereti verseny volt. Az idő nagyon jó volt. Körbejártuk az egészet a Várnál és a Halászbástyánál. Fagyiztunk és sok fényképet készítettünk. Tárgyakat kellett megkeresni, ami vicces volt és érdekes.
13.00-13.30. A Halászbástyánál sétáltunk és ott volt a találkozó.
  13.30-14.15. Hideg ebéd volt a Vízivárosi Klubnál.
 14.15-15.45. Hajókáztunk a Dunán, ami nagyon jó volt.
17.30-18.30 Visszamentünk Csillebércre és a megérkezés után rögtön mentünk vacsorázni.
20.00. Tábortűz és zene volt. Szalonnát sütöttünk és énekeltünk. Nagyon jól éreztük magunkat együtt, hangulatos volt.
22.00. Takarodó

Negyedik nap
2015. július 1. szerda
7.15. Reggeli
08.45. Teljesítménytúra. Indulás busszal.
9.00-17.00. Teljesítménytúra indítása. A táv 20 km volt. A Szarka Várat megnéztük és felmentünk a tetejére. Zsömlét ebédeltünk a réten. Amikor mentünk a buszhoz, láttunk egy kutyát, aki nagyon kicsi volt. A gazdája azt mondta, vigyük el és elment, otthagyta a kutyáját. Én elvittem a táborhelyre. Olyan pici volt, hogy belefért egy kis hátitáskába. Anyukámékat felhívtam, eljöttek érte és hazavitték. A táborhelyre busszal és vasúttal mentünk vissza.
16.00-21.00. Honvédelmi bemutató volt, ahol kipróbálhattuk a puskákat.
21.00-21.45. Megtörtént az éjszakai, a nappali, az elméleti és a városismereti verseny eredményhirdetése. Ezután mentünk a házakba.

Ötödik nap
2015. július 2. csütörtök
7.30. Reggeli.
08.30-09.00. Indulás tömegközlekedéssel a városba.
10.00-17.00. Elmentünk az Állatkertbe, amikor körbejártuk, kaptunk hideg ételcsomagot. Az Állatkertben pont akkor volt fóka show. Ezután felültünk a libegőre, ami nagyon szórakoztató volt. Ettünk fagyit is.
18.00-19.00. Visszamentünk a táborhelyre és vacsoráztunk.
19.30. Táborzáró ünnepség volt. Ezután kimentünk páran a gördeszka pályára, zenét hallgattunk, beszélgettünk. Azaz este volt a legjobb.

Hatodik nap
2015.július 3. péntek
A búcsú napja
08.00. Reggeli
9.00-10.00 Csomagolás és táborelhagyás.


Nagyon jól éreztük magunkat a táborban, remélem, jövőre is lesz, csak jobb lenne, ha két hetes lenne.







A Budai-hegységben

A Budai-hegységben
(December 5. Mikulás túrán voltunk).

A túra alapvetően NEM iskolai jellegű volt, ennek ellenére szomorúan láttuk, hogy kevesen voltak /vannak/lesznek.

Ezúttal is szeretnénk felhívni arra a figyelmet, hogy ezek a túrák izgalmasak és örömtelik. Egy nyolcadik osztályos tanuló is jelentkezett, és pozitív visszajelzést adott számunkra. Ugyanakkor próbáltunk sok mindenkit az előkészítőről is bevonni, hogy megismerjék a természet csodáit.




Hiszen a természetben az a legcsodálatosabb, hogy kiszámíthatatlan.  Töti néni kiváló túraszervezőnek bizonyult. Tudomásunkra jutott, hogy anno is ő szervezte ezeket a túrákat…

A kirándulás végén egy kis meglepetés várta az oda látogatókat.
Például:- Zsíros kenyér
             - Mikulás
             - Tea
             - Szaloncukor
             - Uborka


Nem minden túrán van ez és most is egy új élmények gazdagodhattunk.



A pillanat műve - Kis Emma

Életképek

„Mert ha már elmentél, csak a képek maradnak, és a Rád gondolok”

A pillanat műve. Ahogyan érintkezünk. Ahogy az ujjhegyeink összeérnek, majd elengedik egymást. Te víz vagy, örökkön nyugodt, a lassan medret mosó. Én tűz, vad és szenvedélyes, a szűnni nem akaró belső tombolás. Te föld vagy, a higgadt, otthonra talált. Én levegő vagyok, soha meg nem pihenek, soha nem tudok egy helyen megmaradni.

Az, hogy merre tartunk… Egyszerre szét és össze. Hol a testemhez, hol a lelkemhez vagy közelebb… Amikor velem vagy, az izmaim megfeszülnek. Hevesebben veszek levegőt, és mámoros leszek, könnyed és boldog. De amikor távol vagy, a lelkem megfájdul. Érzem, ahogy összeszorul a gyomrom, ahogy megsajdul a lényem és elárasztod a gondolataimat. Amikor messze vagy, olyankor érzem a hiányod, a szűnni nem akarót.

És élünk. Hol egymással. Hol egymás mellett. Hol együtt. Hol egymás nélkül… Olyankor rossz nagyon.

Darabjaimra szedsz, majd újra összeraksz. Hozzád tartozom, a bordádból lettem, és sárból, Isten formázta anyag. És mégis, emberiek vagyunk, bűnösök, gyarlók és esendőek.

Mások vagyunk. Vénusz és Mars, Nap és Hold. És ugyanolyanok, két csepp víz egyazon tengerben. Két lélek a földön. Két elveszett lény a világon, akik csak egymásban találnak magukra. Ilyenek vagyunk. Lényünket megtagadni lehetetlen.

Én keresztény vagyok, te ateista. Én az örök életet, te a pillanat örökkévalóját vallod. Hiszed a jelent, én hiszem az állandót. Te a tudomány embere vagy, én a művészeté. Még szerencse, hogy egyikünk sem ért a számokhoz, kivéve, ha pénzről van szó…

Mi sosem változunk. Vagy csak nagyon ritkán, olyankor is csak keveset, szinte alig.

A pillanat műve. Ahogyan érintkezünk. Ahogy az ujjhegyeink összeérnek, majd elengedik egymást. Egy pillanat csupán, amíg behunyom, majd kinyitom a szemem. Amíg rád, amíg ránk gondolok.
    

2016. február 3., szerda

Szeptember végén parafrázis - Kis Emma

Szeptember végén



Még nyitja a tanár a katedránál a naplót,

Még olvassa a névsort a tábla elött.

De látod amottan a Berekméri Marcit?

Már fehéredik, ahogy hallja a nevét.

Még ifjú szívében a lágyesésű airmax

S még lényében virít a tegnap esti Mad Max,

De íme, a bukás szele már megérinti,

S a leckét nyomban elfeledi.



Elszáll a remény, eliramlik az élet,

Jöjj, kettesem, ülj a naplóba, ide…

Ki most pajtásom vagy ez tanévbe,

Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?



Oh mondd: ha odaadom heti zsebpénzemet,

Megírod-e esténként a házi leckéimet?

S rábírhat-e majdan valaki tégedet,

Hogy olcsó pénzen vedd meg az érettségidet?




Ha eldobod egykor tanulmányaidat,

Jövőd örökkön megpecsételődve lészen.

Én hozzászólni nem tudok ugyan

Az éj közepén, miközbe’ olvasom a Fészen.


S tudd, letörlöm a sminkemet este,

Arcomra éjjeli krémet kenek,

Elmulasztani ráncaimat - mik tőled

Származnak - ameddig még lehet.



Dravecz Klaudia - Velem mindig történik valami

Az iskolából hazaérve felmentem a szobámba. A táskámat ledobtam az ágyam mellé és az éppen szobámba rohanó bolondos kis Labradoromat üdvözöltem.
Egy éve kaptam apától, mikor bevonult katonának. Ami Apát illeti. Egy év telt el a bevonulása óta, de már nagyon hiányzott. ritkán tudtam vele beszélni.
Anya ma sokáig dolgozott, így rám maradt a házimunka.
Már épp végeztem a porszívózással, mikor csengettek.
Annyira siettem lefele, hogy elfelejtettem kihúzni a porszívó vezetékét a konnektorból, ezért megbotlottam benne, majd elhasaltam egyenesen a lépcső elé. Morogva és pufogva mentem le ajtót nyitni, közben a könyökömet nézegettem, amit beütöttem.
Mosolyogva nyitottam ajtót. Csodálkozva néztem fel az előttem álló tisztes katonára. Letérdelt elém és a vállamra tette a kezét. Tudtam, hogy ez mit jelent a katonaságnál.
Egyből tudtam, hogy Apa meghalt. Hirtelen fátyolosan láttam.
A kertünkben még két katona jelent meg. Leráztam magamról a tiszt kezét és felrohantam a szobámba. Leültem az ágyam szélére és a kis szekrényemen lévő képért nyúltam.
Apa és egy boldog lány, vagyis én voltam rajta. Mind a ketten mosolyogtunk. Egy pillanatra elborult az agyam és zokogva elhajítottam a képet a szobám végébe. Tombolva és csapkodva az asztalomhoz léptem és dühösen mindent a földre söpörtem. Csak zokogva az asztalomra támaszkodtam.
Anya nyitott be. Szemei vörösek voltak a sírástól. Szorosan karjaiba zárt és a fejemet simogatta.
,,Velem mindig történik valami?” Zokogtam a gondolataimon rágódva.
Apa társai is eljöttek részvétüket nyilvánítani.
Lemi látta, hogy most komoly változások lesznek. De valahol mélyen tudhatta, hogy Apa már nincs többé.
A tudat, hogy többé nem láthatom nagyon fájt.

2016. február 1., hétfő

2015

2015. November 19.-én iskolánkból 3 diákunk részt vett a z Erzésbet-napi szavalóversenyen. Keleti Szandra, Zódor Viktória és Ódor Henrietta. A lányok nehéz feladatot kaptak a versválasztással, hiszen idén a versenykiírásnak nem volt könnyű megfelelni. De mint mindig, ezúttal is kérhettek tanácsot magyar tanáraiktól. Végül kiválasztották a lányok a nekik tetsző verset.
Eleinte botladozva ment nekik a szavalás, de a végére meseszépen elszavalták. Nap mint nap próbáltak Gábriel Klára tanárnővel, Varró Zsuzsa tanárnővel és Gombkötő Csaba tanár úrral. Eljött a várva várt nap, november 19. Indultak a versenyre. kísérő tanáruk Varró Zsuzsa tanárnő volt. Megkérdeztük a lányokat, milyen élményt nyújtott nekik a szavalóverseny.

Heni milyen érzés volt részt venni az Erzsébet-napi szavalóversenyen?


Kissé csalódott voltam, mivel sokan nem tudták értelmezni a kiírást és olyan nyerte el a díjat, aki nem megszabott keretek között választott verset!


Szandi neked milyen élmény volt?

Én általában minden szavalóversenyen izgulok, de itt úgy éreztem nem volt miért, hiszen nem lehetett azt a versenyzési szellemet érezni, ami szokott lenni.


Viki számodra mit nyújtott?

Érdekes volt. Bár nem olyan volt, mint amiken eddig részt vettem, vicces, kedves szavalókat halottam. Ugyanakkor nem hiszem, hogy mindenki a legjobb költeményt választotta.


Köszönjük lányok! Igaz, hogy most pár negatívumot halhattunk tőlük, de minden rosszban van valami jó.
Hiszen Zódor Viktória különdíjat kapott Vörösmarty Mihály Petike című verséért. A két másik induló lány igaz, nem kapott díjat, de ők is figyelemre méltóan szavaltak. Versük címe: Varró Dániel 6 jó játék kisbabáknak ( Ódor Heni ) és Tankó Sirató Károly Katentotta ( Keleti Szandi )

Az igaz barát.

Az igaz barát

Nem az-az igaz barátság,
amikor a legdrágább ajándékot kapod.
A barátságot nem lehet pénzért megvenni.
Az igaz barátság az ha árnyékba érünk, nem hagyjuk
cserben a barátot.


,,Még egy ismeretlen barát is színesebbé teheti a karácsonyt.
Ehhez nem kell mindig ajándék, elég egy ölelés is."


Keresem

Keresem a balt a jobban
keresem a rosszat a jóban
keresem életem értelmét
keresem versem értelmét

keresem aki elhagyott
keresem az elveszett barátot
keresem az össze omlott lelkemet
keresem a békét a szívemben.


,,Vannak álmok amikért harcolni kell. Ha belefáradsz akkor se keseredj el, még folytathatod."


,,Ne légy olyanra féltékeny aki meg sem érdemli."


Érzelmek

Megkapni valakit boldogság
Szeretni valakit öröm
Becsapni valakit gyökérség
Csalódni valakiben szomorúság
Elveszteni valakit gyötrelem
Összetörni valaki szívét, ahhoz már kell, hogy legyen bőr a képeden.


Ez lett

Ne gondolkozz cselekedj!
Ha nem cselekszel elveszted!
Megszerezted? Akkor szeresd.
Vigyázz rá mint egy drága kincsre és meglátod, nem hagy el.
Megbántod elveszted!
Elvesztetted? Elcseszted!


Én leszek

Én nem leszek az a lány
aki szakítás után sírva
gondol rád.

Én nem leszek az a lány
aki tele nyomja a facebookot szomorú
posztokkal.

Én nem leszek az a lány
aki lehord téged mindennek

De én leszek az a lány
aki szakítás után hamarabb talpra áll
és nem bánja meg a szakítást.

És te leszel az a srác
aki bánni fogja, hogy eldobott

És te leszel az a srác
aki vissza sír, majd
magához.

De én most búcsúzom.
Ajkam utoljára ér a tiedhez.
Kezem utoljára simítja végig arcod.
Hát isten veled kedvesem,
én már másé leszek.


Kutya

Kicsiként pufi és apró
Játékos és hangos
Nagyként erős és izmos
Fürge és bolondos
Öregként lassú és fáradt
Csendes és hálás.


Nem akartam

Nem akartam, de megváltoztam
Nem akartam, de bele szerettem
Nem akartam, de elmondtam
Nem akartam, de kimutattam érzéseimet
Nem akartam, de még is ez lett belőle.

Az öregotthonban való fellépés.

Amikor Elindultunk az öregotthonba, azt hittem csupa mogorva ideges idős ember lesz a közönség. Ilyeneknek ismertem meg az öregeket a villamoson illetve a buszon - tisztelet a kivételnek. De nagyon kedvesek voltak, és ezt nem csak én mondhatom el, hanem minden ott fellépő iskolatársunk.

Alapvetően nagyon élvezték és szerették a műsort. Néhány idős elérzékenyült, ami csak jót jelent. Én mint újságíró fényképezni voltam ott, illetve élménybeszámolót írni.

A műsor zseniális volt. Én is élveztem, már csak a fotózást is. Az egyik hölgy azt mondta nekem, hogy sajnos, nagyon ritkán van ilyen és mikor mégis van, nagyon élvezik. Egészében jó volt.

( Budai Márton)