2016. január 24., vasárnap

Dönteni nem jog, kötelesség - Kis Emma



Képzeld el, hogy a csésze, amelyet az előbb letettél az asztalra, a kezed nyomán

leverődik az asztalról és darabjaira hullik. Amikor össze akarod szedni, megvágod

a kezed, és élénkvörösen csillogó nedű cseppen a szilánkokra. Képzeld el, hogy

vissza tudod fordítani az időt. Ugye, sokkal figyelmesebb lennél. Nem ejtenéd el a

csészét, nem vágnád meg az ujjad, nem kellene visszamenned az időben.

Most azt képzeld el, hogy tíz évet előre mehetsz az időben. Tételezzük fel, hogy

hajléktalan lettél. Csupán azért, mert egyetlen egy rossz döntést hoztál és ez

kártyavárként rombolta össze az életed.

Gondold el, hogy csupán annyi történt, hogy elloptál egy nyakláncot. Először nem

buktál le. Izgalmas, és új világba kerültél. Érezted a hatalmat, a pénzt. 19 évesen

tied volt a világ. Bomlottak utánad a nők, márkás holmikban járkáltál, autóülés

volt a feneked alatt, sosem szenvedtél hiányt semmiben. Tetszett neked a könnyű

pénzszerzési lehetőség- De egyre kapzsibb, egyre mohóbb lettél. Egyre nagyobb

tétekkel játszottál. Kisebb bolti rablások, majd a bankrablások.

Lebuktál. Elkaptak. Bevarrtak. Pár hete engedtek ki. A lakásodat elárverezték az

értéktárgyaiddal együtt. És most nincstelen vagy. Fázol. Éhezel. Még megfürdeni

sincs lehetőséged. Na, milyen érzés?

Újabb tíz év múlva még rosszabb állapotban találod magad. Hajnalodik. A

szürkületben csak annyit látni, valaki harsányan nótázik. Jó kedved van. Már az

ötödik kisüveges üdítődet fogyasztottad el, pedig még nem múlt el hat harminc

sem. Extázisban vagy. Az emberek megvetnek és elkerülnek. De ez téged nem

bánt. Közömbös vagy a környezeted iránt. Teszel mások véleményére. Mit tudják

ők, milyen kemény is az utcai élet. Büdös vagy és koszos. Arcodon mélyek a

barázdák. Megviselt arc a tied. Nyomát őrzi minden mosolyodnak, szemöldök

felhúzásodnak, homlokráncolásodnak. A tüdődet megviselte a földről

összekaparászott dohány, a májadat az olcsó alkohol, a gyomrodat az éhezés, na

és a lelked? Hogy érzed magad most?

Még tíz év. Kimondani is fájdalmas. Milyen sovány lettél. Harminckilenc éves vagy,

de ötvenkilencnek nézel ki. A szemeid szomorúak, az elméd fáradt. Csak ülsz ott,

azon a kis padon, amin még elnyújtózni sem tudsz. Szorongsz és töprengsz.

Nemhogy jövőd, jelened sincsen. Nézed az elsétáló boldog családokat és azon

merengsz, milyen feleséged lett volna és hány gyermeked születik. Hogy lányod

lett volna, vagy fiad. A köhögésed mélyről hozza fel a váladékot. Vért köpsz az

utca egyik sarkába. Másképp is alakulhatott volna az életed… neked nem adatott

meg. Összekuporodsz a padon. Egyre csak erősödik a szél. Hideg telet hirdetnek az

Összeszorítod a szemed, ahogy csak tudod, és erősen koncentrálsz arra, hogy ez

sohasem történt meg veled, hogy ez csak egy rossz álom volt. Arra gondolsz, hogy

másképp csinálnád, hogy jobb ember lennél.

Képzeld el, hogy újra 19 éves vagy.

Képzeld el, hogy mindent másképp csinálhatsz. Képzeld el, hogy a saját sorsodat

te irányítod. Nem hibáztathatod Istent, a sorsot, a szüleidet, a barátaidat, mert a

könyved lapjait egyedül te tudod teleírni.

Képzeld el, hogy ember vagy.

Képzeld el, hogy van öntudatod, vannak gondolataid. Hát nem ez az igazi hatalom?

A sorsod te irányítod.

Te döntesz önmagadról.

Na?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése