2016. január 24., vasárnap
Dönteni nem jog, kötelesség - Kis Emma
Képzeld el, hogy a csésze, amelyet az előbb letettél az asztalra, a kezed nyomán
leverődik az asztalról és darabjaira hullik. Amikor össze akarod szedni, megvágod
a kezed, és élénkvörösen csillogó nedű cseppen a szilánkokra. Képzeld el, hogy
vissza tudod fordítani az időt. Ugye, sokkal figyelmesebb lennél. Nem ejtenéd el a
csészét, nem vágnád meg az ujjad, nem kellene visszamenned az időben.
Most azt képzeld el, hogy tíz évet előre mehetsz az időben. Tételezzük fel, hogy
hajléktalan lettél. Csupán azért, mert egyetlen egy rossz döntést hoztál és ez
kártyavárként rombolta össze az életed.
Gondold el, hogy csupán annyi történt, hogy elloptál egy nyakláncot. Először nem
buktál le. Izgalmas, és új világba kerültél. Érezted a hatalmat, a pénzt. 19 évesen
tied volt a világ. Bomlottak utánad a nők, márkás holmikban járkáltál, autóülés
volt a feneked alatt, sosem szenvedtél hiányt semmiben. Tetszett neked a könnyű
pénzszerzési lehetőség- De egyre kapzsibb, egyre mohóbb lettél. Egyre nagyobb
tétekkel játszottál. Kisebb bolti rablások, majd a bankrablások.
Lebuktál. Elkaptak. Bevarrtak. Pár hete engedtek ki. A lakásodat elárverezték az
értéktárgyaiddal együtt. És most nincstelen vagy. Fázol. Éhezel. Még megfürdeni
sincs lehetőséged. Na, milyen érzés?
Újabb tíz év múlva még rosszabb állapotban találod magad. Hajnalodik. A
szürkületben csak annyit látni, valaki harsányan nótázik. Jó kedved van. Már az
ötödik kisüveges üdítődet fogyasztottad el, pedig még nem múlt el hat harminc
sem. Extázisban vagy. Az emberek megvetnek és elkerülnek. De ez téged nem
bánt. Közömbös vagy a környezeted iránt. Teszel mások véleményére. Mit tudják
ők, milyen kemény is az utcai élet. Büdös vagy és koszos. Arcodon mélyek a
barázdák. Megviselt arc a tied. Nyomát őrzi minden mosolyodnak, szemöldök
felhúzásodnak, homlokráncolásodnak. A tüdődet megviselte a földről
összekaparászott dohány, a májadat az olcsó alkohol, a gyomrodat az éhezés, na
és a lelked? Hogy érzed magad most?
Még tíz év. Kimondani is fájdalmas. Milyen sovány lettél. Harminckilenc éves vagy,
de ötvenkilencnek nézel ki. A szemeid szomorúak, az elméd fáradt. Csak ülsz ott,
azon a kis padon, amin még elnyújtózni sem tudsz. Szorongsz és töprengsz.
Nemhogy jövőd, jelened sincsen. Nézed az elsétáló boldog családokat és azon
merengsz, milyen feleséged lett volna és hány gyermeked születik. Hogy lányod
lett volna, vagy fiad. A köhögésed mélyről hozza fel a váladékot. Vért köpsz az
utca egyik sarkába. Másképp is alakulhatott volna az életed… neked nem adatott
meg. Összekuporodsz a padon. Egyre csak erősödik a szél. Hideg telet hirdetnek az
Összeszorítod a szemed, ahogy csak tudod, és erősen koncentrálsz arra, hogy ez
sohasem történt meg veled, hogy ez csak egy rossz álom volt. Arra gondolsz, hogy
másképp csinálnád, hogy jobb ember lennél.
Képzeld el, hogy újra 19 éves vagy.
Képzeld el, hogy mindent másképp csinálhatsz. Képzeld el, hogy a saját sorsodat
te irányítod. Nem hibáztathatod Istent, a sorsot, a szüleidet, a barátaidat, mert a
könyved lapjait egyedül te tudod teleírni.
Képzeld el, hogy ember vagy.
Képzeld el, hogy van öntudatod, vannak gondolataid. Hát nem ez az igazi hatalom?
A sorsod te irányítod.
Te döntesz önmagadról.
Na?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése