A Budai-hegységben

A Budai-hegységben

(December 5. Mikulás túrán voltunk).

A túra alapvetően NEM iskolai jellegű volt, ennek ellenére szomorúan láttuk, hogy kevesen voltak /vannak/lesznek.

Ezúttal is szeretnénk felhívni arra a figyelmet, hogy ezek a túrák izgalmasak és örömtelik. Egy nyolcadik osztályos tanuló is jelentkezett, és pozitív visszajelzést adott számunkra. Ugyanakkor próbáltunk sok mindenkit az előkészítőről is bevonni, hogy megismerjék a természet csodáit.

Hiszen a természetben az a legcsodálatosabb, hogy kiszámíthatatlan.  Töti néni kiváló túraszervezőnek bizonyult. Tudomásunkra jutott, hogy anno is ő szervezte ezeket a túrákat…

A kirándulás végén egy kis meglepetés várta az oda látogatókat.

Például:- Zsíros kenyér

             - Mikulás

             - Tea

             - Szaloncukor

             - Uborka

Nem minden túrán van ez és most is egy új élmények gazdagodhattunk.

A pillanat műve - Kis Emma

Életképek

„Mert ha már elmentél, csak a képek maradnak, és a Rád gondolok”

A pillanat műve. Ahogyan érintkezünk. Ahogy az ujjhegyeink összeérnek, majd elengedik egymást. Te víz vagy, örökkön nyugodt, a lassan medret mosó. Én tűz, vad és szenvedélyes, a szűnni nem akaró belső tombolás. Te föld vagy, a higgadt, otthonra talált. Én levegő vagyok, soha meg nem pihenek, soha nem tudok egy helyen megmaradni.

Az, hogy merre tartunk… Egyszerre szét és össze. Hol a testemhez, hol a lelkemhez vagy közelebb… Amikor velem vagy, az izmaim megfeszülnek. Hevesebben veszek levegőt, és mámoros leszek, könnyed és boldog. De amikor távol vagy, a lelkem megfájdul. Érzem, ahogy összeszorul a gyomrom, ahogy megsajdul a lényem és elárasztod a gondolataimat. Amikor messze vagy, olyankor érzem a hiányod, a szűnni nem akarót.

És élünk. Hol egymással. Hol egymás mellett. Hol együtt. Hol egymás nélkül… Olyankor rossz nagyon.

Darabjaimra szedsz, majd újra összeraksz. Hozzád tartozom, a bordádból lettem, és sárból, Isten formázta anyag. És mégis, emberiek vagyunk, bűnösök, gyarlók és esendőek.

Mások vagyunk. Vénusz és Mars, Nap és Hold. És ugyanolyanok, két csepp víz egyazon tengerben. Két lélek a földön. Két elveszett lény a világon, akik csak egymásban találnak magukra. Ilyenek vagyunk. Lényünket megtagadni lehetetlen.

Én keresztény vagyok, te ateista. Én az örök életet, te a pillanat örökkévalóját vallod. Hiszed a jelent, én hiszem az állandót. Te a tudomány embere vagy, én a művészeté. Még szerencse, hogy egyikünk sem ért a számokhoz, kivéve, ha pénzről van szó…

Mi sosem változunk. Vagy csak nagyon ritkán, olyankor is csak keveset, szinte alig.

A pillanat műve. Ahogyan érintkezünk. Ahogy az ujjhegyeink összeérnek, majd elengedik egymást. Egy pillanat csupán, amíg behunyom, majd kinyitom a szemem. Amíg rád, amíg ránk gondolok.

    

Szeptember végén parafrázis - Kis Emma

Szeptember végén



Még nyitja a tanár a katedránál a naplót,

Még olvassa a névsort a tábla elött.

De látod amottan a Berekméri Marcit?

Már fehéredik, ahogy hallja a nevét.

Még ifjú szívében a lágyesésű airmax

S még lényében virít a tegnap esti Mad Max,

De íme, a bukás szele már megérinti,

S a leckét nyomban elfeledi.



Elszáll a remény, eliramlik az élet,

Jöjj, kettesem, ülj a naplóba, ide…

Ki most pajtásom vagy ez tanévbe,

Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?



Oh mondd: ha odaadom heti zsebpénzemet,

Megírod-e esténként a házi leckéimet?

S rábírhat-e majdan valaki tégedet,

Hogy olcsó pénzen vedd meg az érettségidet?




Ha eldobod egykor tanulmányaidat,

Jövőd örökkön megpecsételődve lészen.

Én hozzászólni nem tudok ugyan

Az éj közepén, miközbe’ olvasom a Fészen.


S tudd, letörlöm a sminkemet este,

Arcomra éjjeli krémet kenek,

Elmulasztani ráncaimat - mik tőled

Származnak - ameddig még lehet.

Dravecz Klaudia - Velem mindig történik valami

Az iskolából hazaérve felmentem a szobámba. A táskámat ledobtam az ágyam mellé és az éppen szobámba rohanó bolondos kis Labradoromat üdvözöltem.
Egy éve kaptam apától, mikor bevonult katonának. Ami Apát illeti. Egy év telt el a bevonulása óta, de már nagyon hiányzott. ritkán tudtam vele beszélni.
Anya ma sokáig dolgozott, így rám maradt a házimunka.
Már épp végeztem a porszívózással, mikor csengettek.
Annyira siettem lefele, hogy elfelejtettem kihúzni a porszívó vezetékét a konnektorból, ezért megbotlottam benne, majd elhasaltam egyenesen a lépcső elé. Morogva és pufogva mentem le ajtót nyitni, közben a könyökömet nézegettem, amit beütöttem.
Mosolyogva nyitottam ajtót. Csodálkozva néztem fel az előttem álló tisztes katonára. Letérdelt elém és a vállamra tette a kezét. Tudtam, hogy ez mit jelent a katonaságnál.
Egyből tudtam, hogy Apa meghalt. Hirtelen fátyolosan láttam.
A kertünkben még két katona jelent meg. Leráztam magamról a tiszt kezét és felrohantam a szobámba. Leültem az ágyam szélére és a kis szekrényemen lévő képért nyúltam.
Apa és egy boldog lány, vagyis én voltam rajta. Mind a ketten mosolyogtunk. Egy pillanatra elborult az agyam és zokogva elhajítottam a képet a szobám végébe. Tombolva és csapkodva az asztalomhoz léptem és dühösen mindent a földre söpörtem. Csak zokogva az asztalomra támaszkodtam.
Anya nyitott be. Szemei vörösek voltak a sírástól. Szorosan karjaiba zárt és a fejemet simogatta.
,,Velem mindig történik valami?” Zokogtam a gondolataimon rágódva.
Apa társai is eljöttek részvétüket nyilvánítani.
Lemi látta, hogy most komoly változások lesznek. De valahol mélyen tudhatta, hogy Apa már nincs többé.
A tudat, hogy többé nem láthatom nagyon fájt.

2015

2015. November 19.-én iskolánkból 3 diákunk részt vett a z Erzésbet-napi szavalóversenyen. Keleti Szandra, Zódor Viktória és Ódor Henrietta. A lányok nehéz feladatot kaptak a versválasztással, hiszen idén a versenykiírásnak nem volt könnyű megfelelni. De mint mindig, ezúttal is kérhettek tanácsot magyar tanáraiktól. Végül kiválasztották a lányok a nekik tetsző verset.
Eleinte botladozva ment nekik a szavalás, de a végére meseszépen elszavalták. Nap mint nap próbáltak Gábriel Klára tanárnővel, Varró Zsuzsa tanárnővel és Gombkötő Csaba tanár úrral. Eljött a várva várt nap, november 19. Indultak a versenyre. kísérő tanáruk Varró Zsuzsa tanárnő volt. Megkérdeztük a lányokat, milyen élményt nyújtott nekik a szavalóverseny.

Heni milyen érzés volt részt venni az Erzsébet-napi szavalóversenyen?

Kissé csalódott voltam, mivel sokan nem tudták értelmezni a kiírást és olyan nyerte el a díjat, aki nem megszabott keretek között választott verset!

Szandi neked milyen élmény volt?

Én általában minden szavalóversenyen izgulok, de itt úgy éreztem nem volt miért, hiszen nem lehetett azt a versenyzési szellemet érezni, ami szokott lenni.

Viki számodra mit nyújtott?

Érdekes volt. Bár nem olyan volt, mint amiken eddig részt vettem, vicces, kedves szavalókat halottam. Ugyanakkor nem hiszem, hogy mindenki a legjobb költeményt választotta.

Köszönjük lányok! Igaz, hogy most pár negatívumot halhattunk tőlük, de minden rosszban van valami jó.
Hiszen Zódor Viktória különdíjat kapott Vörösmarty Mihály Petike című verséért. A két másik induló lány igaz, nem kapott díjat, de ők is figyelemre méltóan szavaltak. Versük címe: Varró Dániel 6 jó játék kisbabáknak ( Ódor Heni ) és Tankó Sirató Károly Katentotta ( Keleti Szandi )

Az igaz barát.

Az igaz barát

Nem az-az igaz barátság,

amikor a legdrágább ajándékot kapod.

A barátságot nem lehet pénzért megvenni.

Az igaz barátság az ha árnyékba érünk, nem hagyjuk

cserben a barátot.

,,Még egy ismeretlen barát is színesebbé teheti a karácsonyt.

Ehhez nem kell mindig ajándék, elég egy ölelés is."

Keresem

Keresem a balt a jobban

keresem a rosszat a jóban

keresem életem értelmét

keresem versem értelmét

keresem aki elhagyott

keresem az elveszett barátot

keresem az össze omlott lelkemet

keresem a békét a szívemben.

,,Vannak álmok amikért harcolni kell. Ha belefáradsz akkor se keseredj el, még folytathatod."

,,Ne légy olyanra féltékeny aki meg sem érdemli."

Érzelmek

Megkapni valakit boldogság

Szeretni valakit öröm

Becsapni valakit gyökérség

Csalódni valakiben szomorúság

Elveszteni valakit gyötrelem

Összetörni valaki szívét, ahhoz már kell, hogy legyen bőr a képeden.

Ez lett

Ne gondolkozz cselekedj!

Ha nem cselekszel elveszted!

Megszerezted? Akkor szeresd.

Vigyázz rá mint egy drága kincsre és meglátod, nem hagy el.

Megbántod elveszted!

Elvesztetted? Elcseszted!

Én leszek

Én nem leszek az a lány

aki szakítás után sírva

gondol rád.

Én nem leszek az a lány

aki tele nyomja a facebookot szomorú

posztokkal.

Én nem leszek az a lány

aki lehord téged mindennek

De én leszek az a lány

aki szakítás után hamarabb talpra áll

és nem bánja meg a szakítást.

És te leszel az a srác

aki bánni fogja, hogy eldobott

És te leszel az a srác

aki vissza sír, majd

magához.

De én most búcsúzom.

Ajkam utoljára ér a tiedhez.

Kezem utoljára simítja végig arcod.

Hát isten veled kedvesem,

én már másé leszek.

Kutya

Kicsiként pufi és apró

Játékos és hangos

Nagyként erős és izmos

Fürge és bolondos

Öregként lassú és fáradt

Csendes és hálás.

Nem akartam

Nem akartam, de megváltoztam

Nem akartam, de bele szerettem

Nem akartam, de elmondtam

Nem akartam, de kimutattam érzéseimet

Nem akartam, de még is ez lett belőle.

Az öregotthonban való fellépés.

Amikor Elindultunk az öregotthonba, azt hittem csupa mogorva ideges idős ember lesz a közönség. Ilyeneknek ismertem meg az öregeket a villamoson illetve a buszon - tisztelet a kivételnek. De nagyon kedvesek voltak, és ezt nem csak én mondhatom el, hanem minden ott fellépő iskolatársunk.

Alapvetően nagyon élvezték és szerették a műsort. Néhány idős elérzékenyült, ami csak jót jelent. Én mint újságíró fényképezni voltam ott, illetve élménybeszámolót írni.

A műsor zseniális volt. Én is élveztem, már csak a fotózást is. Az egyik hölgy azt mondta nekem, hogy sajnos, nagyon ritkán van ilyen és mikor mégis van, nagyon élvezik. Egészében jó volt.

( Budai Márton)